Krónika - régi : A „Nő helye a világban” című festmény elemzése
A „Nő helye a világban” című festmény elemzése
2009.04.28. 23:01
A „Nő helye a világban” című festmény elemzése
A./ A festmény kapcsán Bogdán Veronika, végzős hallgató szakdolgozat „mű-elemzői „ kérdései:
1. egy rövid elemzés a képről
2. mire gondolt, mit érzett, amikor a képet készítette, mi motiválta?
3. miért akarta azt festeni, amit?
4. miért pont úgy, ahogy? mi volt vele a célja?
5. mit gondol, mi lehet a véleménye azoknak, akik látják a képet?
6. miért azt a címet adta neki, amit?
B./ Simon M. Veronikának, a festmény festőjének a kérdésekre adott válaszai, de nem pontokba szedve:
Mély filozófiai fejtegetésbe bocsátkozva, a világ túlnépesedése előreláthatólag ismét a matriárkális társadalmi berendezkedés újra elterjedését sugallja, olyan életformát, (családi-, párkapcsolatnál, kisebb vagy nagyobb közösségeknél…), ahol a Nő szerepe megint olyan döntő lesz, mint valamikor az emberi őstörténet folyamán. A hierarchia csúcsán a Nő áll majd, megint, Ő az, aki megmondja a döntő kérdésekre a választ, Ő lesz az, akinek a szava dönt. E festmény a világmindenség közepén elhelyezkedő csodálatos női alakkal szimbolizálja ezt a megelőlegezett szerepét a Nőnek, akit olyan életkorban és olyan külalakkal ábrázoltam, ami a ma nőinek is követendő kinézet, vagy legalábbis irigylésre méltó… Életének ebben a szakaszában alkalmas a munkában, a családtervezésben, gyermekek világra hozásában, sport és az élet minden területén kiemelkedő teljesítményre.
Amennyiben nem ilyen mélyre hatolunk elmélkedésünk folyamán, akkor elég körül nézni felszínes, sokszor széthulló világunkban, és láthatóvá válik az erőfeszítés, amit a nők kifejtenek azért, hogy párkapcsolatuk, a házasságuk, a családjuk… fennmaradjon, úgy működjön, ahogy és amiért életre lettek azok szólítva! Igaz, hogy a kapcsolatok csúcsán, természetesen, ma nem a NŐ áll, de a festményemen megkapta azt a helyet, ami ténykedése, küzdése a mindennapokban megilleti őt. Bár csak egy glóbus közepén guggol ez a csodálatosan szép női alak, de a festményen jól érzékelhető a tér további kitágítása, a Nő a világmindenség egyik, utolérhetetlen csodája!
Már régen bennem volt a téma, a Nőt belehelyezni a transzendentális világunkba. Abban a sorozatban keltettem életre gondolataimat, ami illett hozzá, a „Meditatív képeim” sorozatban. Ezek olyan festmények, amelyben az érzékszerveket (látás: Szemlátomás, hallás: Áthallás…), elvont fogalmakat (Örömóda, Örömzene, Sebesség…), világunkkal kapcsolatos gondolataimat (A tönkretett világ, A Nő, Vérnyomás, Vágyakozás…) festem meg rendszeresen, 100x70 cm-es, nagy méretben. Fontos szerepe van itt a nagyobb méretnek, ezzel is a meditatív, töprengő, filozofálgató énemet engedem megdöbbentőbben kifejezni, megmutatkozni, többször magamnak, néhányszor a kiállítás látogatóknak. E festményekkel megfordultam már a nagyszalontai Arany János Múzeumban, vagy a pozsonyi, csodálatos Magyar Galériában, ahol szép katalógust készítettek a sorozat képeiből, és a katalógus első oldalán a Nő helye a világban képem van. Bizonyára ők is ráéreztek az aktualitásra!
Ebben a nőábrázolásban úgy érzem minden benne van, a szépség, a vágyakozás, a nőiesség, a kacérság… Azt hiszem, csak egy nő tud ilyen lenni, nem mesterkélt, de nagyon természetes, érzékien, de mégis szemérmesen. Aki nézi, mindenki egy kicsit rákíván, vagy ilyen szeretne lenni, vagy azért, hogy hozzátartozzon egy ilyen nő. És ezek a vágyódások nemtől függetlenül ébrednek a tárlatokon, nap, mint nap!
A válaszom láthatóan egybefüggő, nemigen lehetne szétszedni a feltett kérdések szerint, de azt hiszem jól kivehető, ahogy minden pont megválaszolásra kerül.
A mai festészetben, főleg a „modern”, nonfiguratív vonulatban nem szokásos az ilyen céltudatosság, hogy minden a helyére kerüljön egy képen, az, hogy ne csak kitalálni, de látni is lehessen pontosan azt, amit a művész ki szeretne fejezni az alkotásával. Amikor egy-egy ilyen tudatosan megkomponált festményt megfestek, akkor azt az örömet érzem, amit egy olyan festő érezne, akinek feladatul tűznék ki például a szaglás fogalmának megfestését, és a festménye nézői azonnal megértenék azt, amit ábrázolni akart, és felkiáltanának, hát ez a szaglás!
A Nő helye a világban festményem előtt minden néző pontosan tudja, mit ábrázol a kép, mit akar kifejezni, mi a mondanivalója. Nem csak gondolkodásra ösztönöz, de a kérdésekre meg is adja a választ, azonnal. A nőnek ebben a felszínes, rohanó, sokszor üzleties világunkban egyre nagyobb szerepet kell vállalnia, emancipációja nem csak feljogosítja arra a szerepre, amit a kép sugall, de kötelezővé teszi számára ennek a szerepnek „eljátszását”, kereszt ez a küldetés számára, mint Istenfia keresztje, amit a nap minden órájában, percében, pillanatában cipelnie kell! Az élet stációi, az elítéltetés, a megítéltetés, és az „éltetés”… kapcsolat a szülőkkel, gyerekekkel, barátokkal és az ellenségekkel, és bár az igazi keresztútnak szomorúnak látszik a vége, mégis szépséges a kereszthalál, hiszen nem akármiért tette azt Jézus, értünk, az emberekért. Egy kis odafigyeléssel, törődéssel, elismeréssel a nők irányába, már életük folyamán szebbé lehetne tenni ezt a küzdelmekkel teli Élet-Kereszt-Utat.
Isten segítsen meg bennünket, Nőket, ebben a Keresztútban!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
