A Nagyszalontán megjelenő Reggeli újság, Sára Péter újságíró tollából 2009 januárjában megjelent cikkét ajánlom a kedves olvasó figyelmébe
Enyedi Béla Dipl. Eng.
Szent Margit emlékére
Tegnapelőtt, vasárnap volt Árpád-házi Szent Margit
(1242 – 1270) halálának évfordulója. Egykori érdemei miatt méltó rá, hogy megemlékezzünk róla. Éppen ezért örökítette meg vásznain Simon M. Veronika székesfehérvári Munkácsy-és Szent István emlékérmes festőművésznő, akinek egyik legfontosabb célja maradandót alkotni. Munkáit Szalontára is elhozta a múlt évben.
Leggyakrabban olyan embereket örökít meg a vásznain, akik:
„pillantásukat az égre vetették”. IV. Béla és Mária királyné Margit nevű lányukat hálából Istennek ajánlották, és három éves korában a veszprémi apácazárdába adták. Margitnak mindez nem börtönt, hanem a belső szabadságot jelentette. Tízéves korában már az értelem magas fokán állott. Legfontosabb fogadalmai között szerepelt a fizikai munka elfogadása, sőt akár az önsanyargatásig szorgalmasan dolgozott.
Veronika festményén Margit egyenesen szemünkbe néz: „fekete haja mintha az ős-káosz kavargásából emelné ki az üde ártatlan arcot(…) A homlokon átvonuló árnyék, az áll finom hajlatai gondokról árulkodnak. A szemek mégse megtörtek. Áttetsző mélyükön túlvilági fények villódznak”(idézet Ferenczy Judittól, az Attilától az Árpád-házi szentekig antológiából).
Simon M. Veronikáról még feltétlenül megemlítendő, főleg portré festészetében, mint isteni adottságaink köszönhetően a transzcendencia titkait keresi, igyekszik megjeleníteni vásznain.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
